Merre van a Meleg-hegy, miért meleg, s hogy mi tenyészik az oldalában? Ebben a történetben elmondom többek között ezeket is.
Sukoróról indultunk. Nem nagy volt a táv, úgy 8-9 km oda vissza. Amiért indultunk, az már sokkal izgalmasabb volt. A rejtélyes források és egy geoláda.
De útközben mindig akad valami látnivaló ami a menetben feltartóztatja az embert, hogy legyen egy kis időveszteség amit aztán tempósabb lépésekkel be kelljen hozni. Hát ezt a veszteséget most a hirtelen meglátott, Kisvirágú hunyorok okozták. Ahogyan épp előbújtak, ahogy frissen ott zöldellgettek, s ahogyan kis csüngeszkedő virágaikat a gyenge napsugarakra nyitogatták. Volt ebben valami fenséges!
A kis egyke
Már csak azért is meg kellett állni, mert régi emlékeket hoztak elő, amikor is több napos túrára mentünk a Bükkbe, legfőképpen effajta növényke látására. Na! Ilyen hidegben sátorozni! Ezért?! Normálisak voltunk? S most meg hirtelen nagy meglepetésre itt virágoztak az orrunk előtt tömegesen.
De tovább kellett indulni, mert vártak a források, amiket a bizonyos Meleg-hegy megkerülésével cserkészhettünk be. A Meleg-hegy a Velencei hegység legmagasabb része, s azért meleg mert forró napok után, az anyagának nagy részét alkotó gránit, még sokáig sugározza a meleget.
Velencei-hegység, közepén a Meleg-heggyel (korábbi felvétel)
Szóval megkerülve a hegyecskét, valahol Sukoró és Lovasberény közt letérve a jól jelzett turistautakról, rövid időn belül a hegység egy eldugottabb zugában találtuk magunkat. Rengeteg vadnyom, csapa és dagonya szegélyezte az utat. Lesek és őrhelyek. Vadászott terület, de se vadász se vad nem akadt. Csupa csend és nyugalom. S egyszer csak felbukkantak a források! Az Antal meg a János. Mert, hogy így hívják őket.
A patinásabb Antal-forrás
János-forrás is romokban
Régi pompájuk a múlté. Leginkább már csak a vadak használják, s hogy kik hozták létre, lassan ez is a homályba vész. Feltételezem, hogy a lovasberényi Czirákyak voltak képesek ilyesmire ha már vadászkastéllyal is rendelkeztek errefelé. Ők még talán vigyáztak az iható vízre. Nekünk van már palackos! Ujjé! Minek ezt fenntartani?
Nem méltó régi nagy híréhez
Volt itt talán tavacska is?
A források után meg kellett indulni visszafelé mert közeledett a sötétedés, s ha az egyszer megindul biza nem hagyja abba! Még éppen sikerült beérni Sukoróra a megnyugtatóan kivilágított és szépen felújított főtérre, ahol áll a templom s a szobor, mely hirdeti, hogy e helyt folyt a haditanács, ami anno előkészítette a győzelmes pákozdi csatát.
Szép túra, jó túra volt. Eltettük az emlékek polcára.