Fenyők, sziklák, ciklámenek

Nem jósolt túl jót az időjárás jelentés. Reggel mikor kinéztünk az ablakon, szemerkélt az eső. De az igazi természetjáró nem ijed meg. Induljunk az Észak-Bakonyba!

Négy geoláda környékét terveztük felderíteni. Az első (GCFNNY- Fenyőfői őstündér), a Fenyőfő melletti ősfenyvesben rejtőzött. Az odavezető úton már reményteljesen szakadozott a felhőzet és néhol még a nap is kidugta sugarát. Az ígért 2 mm eső nem tűnt soknak s a gyalogút indulásakor már az esőkabátot sem féltünk a kocsiban hagyni. A fenyves mindjárt az elején igazán szép tájképpel fogadott, de a nagy fenyők csak később mutatták meg magukat.

A zöld kereszt jelzésen tettünk meg egy kört a természetvédelmi területen. Eleinte nem nagyon értettük, hogy mi is ebben a fenyvesben az "ős", ám mikor megláttunk egy-két igazán korosabb példányt, mindjárt elszállt minden kérdésünk.

Egy kérdés azonban, mint már újra és újra, most itt is megfogalmazódott. Ezt miért nem tudja még mindig másképpen csinálni az ember?

A szép fenyőtörzsek azonban a nem oda tartozó tárgyak közt is igazán csodálatra méltón emelkedtek a magasba, s köztük sokszor megjelent a két mese hős névadója is moha …

… és páfrány.

A túrakört megtéve, Fenyőfőn egy szépen rendbe tett park padján elfogyasztottuk az ebédet s kicsit élveztük az ekkorra már kisütő nap melegét. Nem gombát hoztunk ebédre, mert lett volna az út mellett szedhető, ám szívesebben vettük a hátizsákban hozott otthoni elemózsiát.

Következő célpont a néhány kilométerre folyó Hódos-ér volt, ami most annyira nem folyt, sőt még csak nem is folydogált. Eléggé kiapadt, víz nélküli állapotában volt, bár a meder nem azt mutatta, hogy itt sosem szokott víz folyni. 

Kőkeresés a Hódos-érben

Igazából nem a patak miatt jöttünk erre a területre. Két dolog vonzott. Az egyik a GCHLK-Hódos-éri Likas-kő geoláda, a másik pedig a ciklámenes természetvédelmi terület. Az elsőnél sikerrel jártunk. A ládika annak rendje és módja szerint megtaláltatott, kibontatott, jelszó bejegyeztetett, ládász megelégedhetett.

A Likas-kő tömbje

A ciklámeneket azonban sehogyan sem találtuk. Legalábbis virágzó formájukban már nem. A növényhatározók azt írják, hogy júliustól szeptemberig virágzik, s bár igaz, hogy még szeptember van, de már jócskán a közepe. Lehet, hogy már mind elvirágzott? Mindenesetre saját fotón nem tudom bemutatni. Talán jövőre újra megkíséreljük megkeresni itt.

A kis ciklámenkudarc után, Vinyének fordítottuk az iránymutatót. Várt még ránk két geoláda a környéken. Az egyik (GCKPOC-Kőpince barlang) a turisták által legjobban járt területen volt. Itt a forgalom miatt nem időztünk sokat. A maradék ládikát már csendes, emberek által alig járt helyen találtuk. Nevéből is kiderül (GCCSZI-Cuha szirt), hogy ide nem mindenki mászik fel, mert ezen a tájon a többség lent jár-kel, a patak mellett. Ide fel nem vezet túraút, viszont a helyszínen gyönyörű kilátás nyílik a Cuha völgyre.

Még a kis vonat is látható

Egy közeli pontról egészen Pannonhalmáig láttunk

Összességében ismételten elmondhattuk, hogy egy nagyon élmény dús túranapot tudhatunk magunk mögött. A végére azonban meg kell jegyezzem a frissen tapasztaltakat. Szombati nap lévén, természetesen több helyre – a ciklámenes természetvédelmi terület közvetlen közelében levő turistaházakba és Vinye turistaszállásaira is – emberek csoportjai jönnek ki "élvezni a természetet". Ez nagyon jó dolog. Ám nagyon úgy tűnik, hogy a ma embere nem azért jár ki az táj zöldjébe, az erdő templomába, hogy a természettel ismét összhangba kerülve elcsendesedjen, elmélyedjen, lemossa magáról a város szennyeződéseit. Épp ellenkezőleg. Pont ugyan azt szeretné itt is folytatni, amit bent a városaiban tesz. A már bárhol nagy hangerővel működtethető hangtechnikai eszközeinek köszönhetően ide nem való hangerővel rendez itt is karaokei partit, hallgat rockzenét. Ez, nem egy helyén volt érzékelhető az erdőnek, kocsiból, hangfalakból, hordozható hangszórókból. Miért nem tud az ember lenyugodni? Miért nem tud csendesen lenni? Nem szemetelni ott ahol nem kellene elszórnia azt? Aktuális kérdések ezek, egyre fokozódó formában.

Szarvasi vízi nap

Ha Szarvas akkor mi jut eszünkbe? Arborétum? A történelmi Magyarország közepe? Capitoliumi farkas? Na jó, esetleg a szarvasi kávéfőző? Mi most nem ezekért mentünk.

Reggel, jó időben indultunk, hogy a több mint 100 km-es autóutat magunk mögött hagyva, időben odaérjünk a Szarvasi-Holt-Körös partjára. Egy kisebb evezős túrára készültünk ugyanis, egy helyi evezős sporttelep segítségével, ahonnan a vízi eszközöket béreltük.

Kis várakozás után ki is nyílt a telep ajtaja és már mehettünk is a várva várt vízi útra. Persze azért nem ették ilyen forrón a kását. Egy kis válogatásba tellett mire a megfelelő csónakokat kiválasztotta a társaság. Volt köztük ugyanis gyors de borulékony, lassabb de stabilabb, és egészen stabil, felfújható. Szóval kellett egy kis idő mire mindenki elkészült a választással, vízre kerültek a járművek s aztán start!

A vízre szállás pillanatai

A beülés után rögtön északnak vettük az irányt a holtág kanyarulatában. Friss erővel ment az evezés, egészen a körülbelül 1 km-re levő strandig. Gyors kikötés és már ugrás is a vízbe … Na de mégsem. Nem volt annyira bizalomgerjesztő a víz tisztasága a partszakaszon, ezért néhányan húzódoztunk a megmártózástól. Egészen addig, míg meg nem jelent egy helyi kerékpáros gyerekcsapat, akik nagy vidámság közepette kezdték a fürdőzést. Hát ők már csak tudták mit csinálnak! Így már mi, idegen evezősök is bemerészkedtünk. 

Pihenő a strandnál

Mikor mindenki kifürödte magát aki akarta, visszafordultunk az evezéssel délnek. Így már másodszor kellett elsiklanunk egy nagyon szépen tervezett fahíd alatt, amiről látványosan, időnként, széles sugarú vízpermetek omlottak alá. Ám mikor a sétahajó érkezett, mindig elállt, így arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a hajóból irányítható. Mi azonban nem tudtuk megállítani, s néhányan át is eveztünk alatta. 

Evezés a permetek alatt

A locsolástól felfrissülve haladtunk , mikor néhány száz méter múlva, egy piros lámpás áteresz állta utunkat. Az evezéssel megtorpanva itt visszafordultunk.

Fordulás

Éppen ideje is volt már a megfordulásnak, mert korogtak az evezős gyomrok s valamit kellett beléjük táplálni, hogy tovább lehessen folytatni a napot. Egy korlátlan fogyasztású étkezőhelyen költöttük el az ebédet. A forró, víz feletti levegő és napsütés után jól is esett már az étel s a hideg sör.

Az ebéd előtti kör

Ebéd utáni tovasuhanás a vízi színpad előtt

Tele gyomorral ismét északnak fordítottuk az evezőket, hogy hosszasabb lapátolás után, elhaladva az arborétum kerítése mellett, megérkezhessünk a történelmi Magyarország közepéhez. Nem kalkuláltam be teljesen a lehetőséget, de sikerült megkeresni a GCSZJT-Szarvasi Jeltorony geoládát is ezen a helyen. A megpihenéssel együtt, tartottunk egy rögtönzött mentőmellény próbát is, hiszen többünknek még nem volt tapasztalata, mit is tud egy ilyen eszköz. A próba remekül sikerült, a mellények mindenkit fenntartottak!

Kikötő a történelmi Magyarország közepén

Visszafelé a vízi úton még benéztünk az arborétum erre nyíló bejáratán s megcsodáltunk egy-két parti villát.

Az arborétum vízi bejárata

Romantikus hangulat a parton

Péntek kora este lévén, ekkorra már kissé megélénkült a vízi élet a holtágon. Több lett a sétahajó találkozás, megjelentek az evezős profik, akik hozzánk képest szárnyashajóként suhantak a vízen, s az úszó fejek is többen lettek a víz tetején. Mindenesetre mi a napvégi kikötéskor, 10 km evezés után, egy kellemes vízi napot tudhattunk magunk mögött.

Vissza az Ótemplom s a kikötés felé

Az ebéd utáni kör

Mátrai napok

A Mátrában sok helyet nagyon jól ismerünk. Néhány helyen volunk már, de vannak helyek ahol egyáltalán nem. Ilyen pontokon is jártunk a környéken töltött három napban.

Természetesen mint legtöbbször, most is a geoládák voltak a fő célpontok. Remek úti célok ezek a helyek mert az ember olyan részeire is eljuthat a tájnak ahová egyébként nem biztos, hogy merészkedne. A szállást ezúttal Galyatetőn jelöltük ki s innen indultunk körtúraszerűen a környékre, hol ilyen hol olyan színű jelzésen.

Az első délután, rögtön az estebéd elfogyasztása után – mintegy annak lejárásaképpen – elindultunk két geoládát megkeresni. GCUTKI-Útszéli kilátás (1/3) és GCSAPA-Sasvári panoráma (1/2). Ezeknél a pontoknál mindjárt meg is tapasztalhattuk azt, ami aztán végig a három napban oly jellemző volt a Mátrára. A gyönyörű panoráma! Úton-útfélen. Kilátás erre, kilátás arra. Nem győztünk ámulni és bámulni. Visszaérkezésünk után a házigazdánk pozitívan meg is jegyezte, hogy micsoda emberek vagyunk! Vacsora után még leszaladunk ide pár kilométerre, hogy szétnézzünk. Hát ezért nem megérte?

Útszéli kilátás Parádsasvár irányába

1. térkép, az első délután útvonala.

A második nap nagyobb túrát terveztünk. Első pontként a mostanában nagyon beharangozott és felújított Galya-kilátó és szállást ejtettük útba (GC2500-Galyatető 2/2). Szerencsére ez az egyik kilátó azok közül, amik felérnek a fák fölé és tényleg lehet belőle kilátni. Ugyan 200-Ft ért, amit ilyenkor nem sajnál az ember annyira, mert érzi, hogy kap is érte valamit. Leginkább kilátást, és teljes rozsdamentességet az utolsó szegig.

Panoráma a Galya-kilátóból észak felé.

Innen a GCMF05-Werbőczy-forrás (2/3) felé vettük az irányt . A forrás szépen csordogált. Ahogy ott megpihentünk – mert asztallal pad is volt – jött egy őszes úr. Először csak vizet vett, de aztán oda sétált s nekünk mint a "fiatalság képviselőinek" elkezdett mesélni, hogy ő gimnazista korában járta ezt a tájat egy tanárával s az osztállyal, most pedig visszatér a kedves helyekre. Hívta az osztálytársait de senkit nem tudott rávenni, így hát egyedül rója az utat. Tiszteltük ezért!

Ennek a napnak harmadik pontja Mátraalmáson várt bennünket (GCMAAL-Mátraalmás 2/4). Mint ahogy a láda leírása is mondja: semmi extra. Fedezd fel a környéket! De mi most inkább továbbindultunk. A faluban megkérdezte egy úr a kapujában pakolászva, hogy merre tartunk. Mondtuk neki, hogy hát csak ide fel a Galyavár felé (GCGALY-Galyavár 2/5). Na akkor én inkább leülök - legyintett és nevetve elindult az udvar felé. Nem értettük. De aztán minden világos lett!

 2. térkép, a második nap útvonala.

Ilyen emelkedőt még nem sokat jártunk! Mindjárt a Vadálló köveknél, a Prédikálószékre (Pilis) vezető út jutott eszünkbe. Nagyon meredek, csupa apró gördülő kő a talp alatt s kapaszkodó csak a fatörzs. Még szerencse hogy segítségül nálunk voltak túrabotjaink. Ezekkel, felfelé menetben egészen járható volt a dolog. Azonban szembe jött lefelé egy család. Több férfi, nők és gyerekek. A férfiak jócskán elöl járva pattogtatták és siettették a hátul gatyafékező nő és aprónépet. Segítség semmi! Meg is állapítottuk, hogy ilyen túravezetőt nem kívánunk senkinek!

A Galyavár sziklái

Ezen a napon már csak egy hely várt ránk. A legérdekesebb és legizgalmasabb. Távol minden turistaúttól, Orosz Mátyás vára (GCOMV-Orosz Mátyás vára 2/6). Azt tudtuk, hogy nem egyszerű odajutni, de hogy ennyire, azt nem. Alapból egy jókora kerülőt kell tenni, mert a sűrű és a meredek hegyoldalak miatt nem lehet minden irányból megközelíteni. Ám mikor már ott van az ember és látja a célt, akkor derül csak ki, hogy egy kisebb völgyön mégis csak át kell verekednie magát, s hogy ne legyen olyan egyszerű, ráadásnak még mellmagasságig érő szúrós bozóttal is meg kell küzdeni. Akkor kérdeztük magunktól, hogy nem lett volna egyszerűbb télen? Lehet, de hát most vagyunk itt! Így hát mentünk. Szó szerint árkon, bokron át!

Kilátás Orosz vár felé menet

Ezt látták Orosz Mátyás várából

Innen, ezen a napon már csak a szállásra vezetett az út. A gps tanúsága szerint 15km-t mentünk. Elég is volt, mert nem mindenhol volt "söprött" az út! Nem kellett este altatni senkit.

A harmadik nap, hazaindulás előtt már csak egy rövidebb, 8km-es körtúrát tettünk Mátraszentlászlóról. 

3. térkép, a harmadik nap útvonala

Elsőként a Tajti-forrás (GCTF-Tajti-forrás 3/2) felé vettük az irányt. A helyet nem érinti jelölt turistaút ezért a gps után kellett mennünk. A forrás szépen felújított, s mondhatni bővizűen folyik. A kis forráskiépítést, Tajti Gábor 28 évesen elhunyt erdész emlékére készítették kollégái.

Mondhatni úgy, hogy erdészeti sztrádán vezetett tovább utunk. A hegyoldalban vezető széles úton közelítettük meg a Bec-kút nevű forrást (GCMF09-Bec-kút 3/3). Meglepődtünk, hogy milyen jó kis hely, padokkal, esőbeállóval. Egy dolgon azonban nem lepődtünk meg. A magyar turista nem tud leszokni a szemetelésről, vagyis arról, hogy az erdőben hagyja a szemetet. Persze forgalmas hely ez mert jelölt erdei kerékpárút is elhalad mellette, s a bicajon gondolom nehéz hazavinni a sok sörös, üdítős és mindenféle más dobozt.

Egy kis pihenő után irány vissza Mátraszentlászlóra, útba ejtve a Vörös-kő kilátót és geoládáját (GCMSZT-Mátraszent-túra 3/4). A kilátóból ismét fenséges panoráma tárult elénk Galyatető felé. 

A kép bal oldalán Galyatető, jobbra Mátraszentlászló.

A túra befejeztével beültünk egy (jééé hétköznap is nyitva van a faluban!) étterembe. A söre mellett ücsörgő fiatal srác már messziről gyanús volt. S mikor megszólítottam beigazolódott a gyanúm. A Kéktúrát járja. Elbeszélgettünk, tapasztalatot és információt cseréltünk. Kevés ilyen fiatal van – állapítottam meg – aki ezt választja más egyéb kényelmesebb elfoglaltságok helyett. Be is vallotta, hogy nem talált még társat hozzá. Nem is egyszerű dolog egész nap hátizsákot cipelni, este ezek után pedig egy sátorban aludni. Becsültem érte! De azért mikor megtudta, hogy 3000-en belül vagyok a Kéktúra teljesítők névsorában, sikerült neki egy kis meglepetést okoznom.

Ezzel a hangulattal búcsúztunk a Mátrától egy időre.

Térképek: Turista útvonaltervező