Kutak és Papodok. Ez volt a cél. Egy vegyes nap, ahol volt kiszállás, beszállás, meg hosszú gyaloglás is. De ennél sokkal több táj és erdő. Erre volt már nagyon igény.
Az egész azonban egy kis bemelegítéssel kezdődött. Márkó és kálváriája. Tudtam előre mert elolvastam, de a helyszínen még nagyobb meglepetésként ért a dolog. Ilyent én még nem láttam. Tudom sok mindent nem, de ilyent sem. Persze a meglepetés előtt még egy kis bosszúság is bekerült a napba, hogy ne legyen olyan egyszerű. A megkeresett ládánál (GCMAGO) Azt mondta a fényképező, hogy: figyelem, eszközhiba! Na tessék! Most se kép, se hang! De az igazi turista nem ijed meg és nem adja fel! Egy kis piszkálódás ide meg oda és lőn csoda! - (ez egy kálvárián talán lehetséges is) Lett kép meg minden! De hogy a meglepetésről se feledkezzek meg! A kálvária utolsó stációinak közét, úgy rendesen átszeli a vonat! Nagyon elképzeltem, ahogy áthalad itt a hídon az ájtatos menet s közben elrobog alatta a veszprémi gyors. S a megjavult gépnek köszönhetően fénykép is lett róla.
"Vasutas" kálvária
De haladjunk tovább! Következőre a Kis-Bükk csúcsát terveztük autóval megközelíteni, megállni alatta s gyalog felbaktatni rá. Itt ugyanis a Fekete István kilátó – a kilátók mostanában megfigyelhető egyen formájával – magasodik a táj fölé. Meg is lett. Szépen ott volt s lehetett is látni róla mindenfelé, ahogyan egy ilyen építményről illik. A magaslati körbetekintés és az itt rejtőző geoláda (GCKBUK) megkeresése után indultunk is tovább, mert már nagyon vártak a Papodok, de addig volt még egy s más hátra.
Például az egyik kút, Hárskút. A falu szélén álltunk meg, hogy egy röpke gyaloglással elérhessük a közelben csobogó Esztergáli forrást, ami tényleg csobogott. Nem is akárhogy! Szép kiépített, favályús vízlépcsővel egy tóba. Az egész pihenőhely pedig szépen felújítva. Ezért döntés született, hogy itt lesz az ebéd! Ám a hely nem csak az ember kedvelt pihenőhelye. Mondhatni, az egész terület disznók által mélyen feltúrva, a víz partja sárosra kidagonyázva, padok pedig rendesen összesarazva, lábnyomozva. No, azért csak leültünk ha már itt vagyunk, de eme környezetet tekintve kicsit vadmalacnak éreztük magunkat az evés idejére. Ja és a fellelhető láda! El ne felejtsem! (GCESZT)
Kiépített pihenő, vadkan fürdővel
Ó, de még egy pont hátravolt a nagy gyaloglás előtt. GCHARP – A hárskúti panorámával. Ez egy gyors találat volt. Már nem akartuk húzni az időt, ezért elautóztunk – tényleg gyönyörű hegyi kilátás közepette de ládakeresőhöz kissé méltatlanul – a murvás földúton egészen a láda közeléig, ahonnan már csak pár száz méter és meg is lett a gondosan rejtett doboz. Gyors regisztrálás és irány végre gyalogolni a Papodokon!
Parkolás után jöhetett a két hegy! A szimplán Papod és a Kis-Papod. De hogy ne együk olyan forrón a hegymászást még előbb útba esett egy barlang. Igaz, hogy kis kitérővel, minek jelzése hol kopott, hol meg semmi, de GPS eszközünket végig áldva csak meglett. S meglett a hely geoládája is (GCBOBA), meg a szemétkupac is közvetlen a barlang bejáratánál. Szóval kedves turista! Ha ilyen vacakul jelzett úton képes vagy idetalálni, mászni a meredek oldalban, s megtalálni a barlangot, akkor felérhetnéd, hogy amit ide hozol azt haza is tudod vinni! Mi a francért kell itt hagynod a szemeted? Ja értem! Azt gondoltad itt még nincs! Tudod, szerintem ne is legyen! Legközelebb vidd oda, ahol kezelhető!
A Borzás-hegyi barlang bejárata s ami közvetlen alatta volt
Ezzel a bosszúsággal vettük az irányt a Papodra, ahol ismét egy kilátó és geoládája (GCPPOD) várt. A Vitéz Bertalan Árpád kilátó. Ejtőernyős volt, a gépe lezuhant. De van itt a hegyen egy másik síremlék is. Flóznik Erviné aki repülő főhadnagyként zuhant le itt egy légi harc során. Csupa levegő ez a hely. A kilátó magasában érezni is ha felmegy az ember. Süvít a Bakony szele rendesen.
A Papodon jól megfér a kilátó lába, a síremlék és Jézus szeretet kapuja is
Kilátás Papodról. Bal sarokban a Kőris-hegy, jobb sarokban Veszprém. 180°
Innen a menet a Kis-Papod felé irányított bennünket. Nos valójában ekkor jöttünk rá, hogy ezért jöttünk. Az erdő. Az igazi erdő. Olyasmi mint Fangorn erdő az Entek birodalma, Szilszakállal. Öreg fák, tagolt, itt-ott meredek terep, sziklafalak. S még a napsütötte rét is megvan ahol találkozót tartanak az erdei állatok. Látszik igazi nagyvadas hely, bár állathoz nem volt szerencsénk. Lehet túl hangosak voltunk.
Egy vackornak látszó növény a napsütötte réten
A Kis-Papod hegy már egészen más hely. Sziklás, bokros hegytető ahol láthatóan az északi szél az uralkodó. Ki is dőlt már egy két öreg. A geoláda (GCKPPH) felkutatása után vettük is visszafelé az irányt, mert a nap erősen elindult lefelé s még 4-5km várt ránk a parkolóig.
Aki már nem bírta a szelet
A Papod a Kis-papodról. Tetején a kilátó s talán a Düsseldorf-Budapest járat.
A visszaút már ismerős volt, persze most a másik irányból. Mire visszaértünk a nap már elhagyta a horizontot, bár hideg nem lett. A teljes sötét előtt még egy gyors vacsora a kocsiban, aztán csomagtartóban az élményekkel indulás haza.
A nap utolsó sugarai Hárskút felett