A Gaja új kilátója

Új kilátója van a Gaja-völgynek! Vagyis már nem is annyira új, mert 2015 decembere óta készen van, de ünnepélyesen csak az idén adták át.

Ezt a kilátást legalább egyszer minden turistának látnia kell, még ha a forgalom miatt nem is lesz igazán kedvenc a hely. Így voltunk ezzel. Lássuk hát!

Már a megközelítés vegyes érzelmekkel bírt. Az ígéretes tavaszi napfény – meg persze az új látnivaló – nagyon sok embert csábított ide ezen a hétvégén. Minden sziklán és úton, emberek és emberek. Elgondolkodtató volt, hogy mennyire jó dolog tömegeket csábítani egy természeti értékeiben bővelkedő helyre. Persze senki elől nem lehet elzárni az ilyen tájat sem, ám mikor a nők kezeiben letépett virágcsokrokat, az út mellett nyíló virágok közt eldobott banánhéjat lát az ember akkor muszáj feltenni magában ezt a kérdést hozzátéve, hogy sehol egy parkőr, vagy legalább egy egyenruhás ejnye-bejnye személy.

A kilátóhoz érve sem sikerült jobb érzésekre szert tenni. Maga a kilátó egy szlogennel élve: „Ronda, de finom!”. Egy fémtálca a táj felett. A finomsága a pazar kilátásban rejlik, a rondasága pedig a horganyzott acélban. Nem volt ingerenciám fényképeket készíteni róla, de ha mégis valaki meg szeretné nézni ITT megteheti. Inkább csináltam a belőle élvezhető kilátásról egy kattintást, gyorsan mielőtt elért volna a kilátó alatt dohányzó fiatalok füstje a szegény bodobácsokkal épp strandosat játszó gyerekek zsivaja, s mielőtt fel nem tódult a következő emberhullám.

DK-re a Fehérvárcsurgói-víztározó

Viszonylag gyorsan továbbmentünk, hogy strandzaj nélkül fényképezhessünk az éppen nyíló virágokból még néhányat, amik között védett is akadt. Hát szépek! S lám így is haza lehet vinni őket, hogy a jövőben sokkal jobb természeti kilátásaink lehessenek!

Bársonyos tüdőfű

Leánykökörcsin

Ibolya csokor

Bogláros szellőrózsa

Egy mérnök és a virágok

A Kelet-Bakony lábai. Szép ez a táj de a rendszeres hadgyakorlatok miatt sajnos sokszor még manapság sem túl békés.

Ha Várpalotáról Tés felé vesszük az irányt, akkor egészen könnyen belebotolhatunk a hadiból polgárivá minősült kilátóba - s geoládájába - mely most már Maderspach Viktor nevét viseli.

 

Mérnök, sportoló, vadász. Nézeteiben magyarabb a magyarnál. A leírások szerint amolyan igazi "vadmagyar". Űzte vágta az ellent, meg az erdei vadat. Életútját csupa vér övezi. Kemény ember volt, de micsoda fordulata az életnek, hogy a véget egy felborult teherautó hozta el számára, s a róla elnevezett kilátó lábainál épp most nyílnak a kora tavaszi virágok.

Tavaszi hérics

Panoráma a Baglyas-hegyre

Ha már eléggé meggyönyörködtük a kilátást továbbmehetünk az innen néhány kilométerre húzódó Burok-völgybe. Ez a völgy minden évszakban vadregényes és megfelelően küzdelmes. Az úton - ha van - járni nem egyszerű. Itt nincs gondozás, nincs ápolgatás. Csak ahogy a természet adja. 

Ám ilyentájt még könnyebb itt a létezés, mert nem meleg az idő,  nincs szembe repülő kamikaze legyecske, nincs szúnyog, kullancs, csalán, s minden egyéb nehezítő körülmény. Így kora tavasszal pusztán a sáros talajjal küzdve, egyes szakaszokon két méterenként kell öles fatörzseken átharcolni magunkat. Úgyhogy aki egy igazi dzsungel felkészülési túrát szeretne az ne ilyenkor menjen! Majd augusztusban jobb lesz arra. Hiszen most csak medvehagyma van és itt is csak virág meg virág.

Erdei galambvirág

Na ezt nehéz volt meghatározni! :)
 

Semmi extra nap

Ilyenkor március elején még nem annyira izgalmas az erdő. Semmi madár fütyfürütty, növényzet alig zöldellik, erdészeti munkálatok mély nyomai mindenütt. Mondhatni semmi extra. Vagy mégis?

Ha ebben az erdőben baktat az ember a kiválasztott célja felé, s közben meglát egy hollópárt, amint faágakkal csőrükben szálldosnak ide oda, majd megpillantja a megkezdett fészket is az már talán valami. Mert hollófészek építést látni talán nem mindennapi. 

A figyelmes ember ilyenkor igyekszik tovább ne zavarjon. Ha pedig ebbéli igyekezete közben megpillant egy fekete harkály párt, ahogy szinte násztáncot járva repdesnek a fák között, az sem általános.

Aztán ha megy tovább és keresztül halad egy olyan erdőrészen ahol rengeteg túrás, fúrás, kaparózás, vakarózás, hentergés, fetrengés, rágcsálás, csócsálás nyoma látható, akkor tudja, hogy itt bármelyik pillanatban "valakibe" botolhat, s nem erdei lényként ezt sem minden nap tapasztalhatja.

Egy vakarózó fa nagyvadaknak

Ha mindezeken keresztül sikerül elérnie az áhított úti célt a geoládát, akkor csak megáll a turista és néz ki a fejéből, hogy itt micsoda csodás kilátás van! Ámul és bámul. Kicsit leül a gyenge napsütésben, sütkérezik egy cseppet, majd nehezen de nem feledve, búcsúzik a látványtól.

Ó jaj de szép!

Alattunk Csákvár és a Zámolyi-medence…

…és mi a Zámolyi-medencéből (Foto: S.V.)

Távolban, úgy 40km-re a Budai-hegyek

Az utolsó pillantás

A visszaúton kicsit elnyelvészkedik, hogy akkor ez most fenséges, avagy felséges volt, majd megérkezvén a parkolóhoz, egy kisgyerek felkiáltására - „Nézd anya turisták!” - nyugtázza, hogy igen ő a turista, aki ma is egy feltöltő napot élt meg az erdőben, ahol egyébként ilyenkor még nincs semmi extra látnivaló!