2015. november 6., péntek

Ecsegfalvi juhász

A faluban majd minden háznál van sárlehúzó. Itt aztán marasztaló a föld! Ez nem a cérnagiliszták világa!

Erős rokoni szálak kötnek a településhez. Most is látogatóban voltunk. De azt sosem gondoltam volna, hogy a ládakeresgélő játékot is fogom egyszer művelni ezen a tájon. Pedig most sikerült.

Délnek kellett a Berettyó gáton elindulni. Mirhó irányába. Persze helyesebben Míírhaú, ahogy itt a helyiek a saját tájnyelvük szerint mondják. Szóval ez a Mirhó volt a cél, mert geoládát rejtett a hely.  Itt aztán lehet ellátni ameddig a szem bírja! Néztük is néztük a távolba kékes-zöldellő erdőfoltot ahová menni kellett, s ahol valamikor az 1700-1800-as években a fontos Mirhó-gát húzódott. 

Ahogy gyalogszerrel egyre közeledtünk, már messziről láthatóan, kb. 100 méterre a doboz helyétől, kerékpárjára támaszkodva állt a gáton egy juhász. A nyáj az ártérben legelészett. Jöttünk egyre közelébb, de a juhász csak nem akart mozdulni. Gondoltam hát akkor ha már ennyire figyel, a megszokott módon ne keltsünk nagy feltűnést a rejtek keresésével. Így leereszkedve a gátról amennyire lehetett a bokrok takarásában közelítettünk. A doboz annak rendje és módja szerint meg is lett, bár kicsit csörtetni kellett hozzá a bokrosban. Bejegyzés után vissza fel a gátra és irány a Mirhó-kő. Mikor a juhászhoz értünk, köszöntöttük ahogy illik, s ő is visszaköszönt. A köszönés utáni mondata: Na, meglett a doboz? Hát majdnem elejtettem a GPS-t. Meeeeglett persze válaszoltunk. De gyorsan mondta is a következőt: Na jól van, mert ha nem lett volna meg akkor megmondtam volna hol van! Hát majdnem földhöz vágtam a műszert most már. Hát kínlódok én itt koordinátákkal meg keresgéléssel mikor itt áll egy ember a nagy puszta határban aztán bármikor megmondja hol van? Még az is lehet, hogy bármelyik birka a nyájból tudta volna, nem beszélve a két kis fiatal terelőkutyáról amik egy fehér madzag végén figyeltek a bicajhoz kötve. Szóval elvesztettem kicsikét minden megtalálási büszkeségemet, mert talán elfelejtettem a hegyek rejtő zugai után, hogy itt a jól belátható pusztán vagyok!

A megtalálás után azért vigaszképpen testközelből megajándékozott a természet egy csodás naplementével s hozzá egy szállásra baktató szürke marha gulyával! Kissé messze föld ez nekünk, de azért remélem, jövünk még erre felé!