2015. november 9., hétfő

A Kőárok bosszúja

Csesznek mindig vár! Érted? Ha Csesznek, akkor vár. De van úgy, hogy hagy várjon!

Mostanság elég sláger lett ez a Csesznek. Rövid időn belül másodszor jöttünk ide. De most sem a vár miatt. Persze a maga monumentalitásával elég lenyűgöző. Nagyon jól érezte ez a Cseszneki Jakab királyi kardhordozó, hogy 1260 tájékán hová építtesse "szerény kis hajlékát". Távozóban egyszerűen nem bírtam ki! Nem lehetett kibírni, hogy most a másik oldalról ne készítsek egy kockát a jövendőnek. A legutóbbi cseszneki bejegyzés végén ITT, már megmutattam a másik oldalát most pedig kénytelen vagyok az egyiket. 


De ahogy mondtam minket már megint nem ez érdekelt. Az erdőben mászkálhatnék, sokkal nagyobb erővel bírt. Mert ez a mi jelenünk. Most színesek nekünk a lombok és most volt nekünk remek az idő. Így hát irány a Kő-árok és a Zöld sáv jelzés! Ez a képződmény tulajdonképpen a falutól déli irányba húzódó völgy. Már nem voltak benne virágok, meg nem voltak rovarok, de lombhullásában annál szebb arcát mutatta. S természetesen kecsegtetett egy geoládával is, amit meg is találtunk egy sziklaorom tetején, ahonnan nagyon remek kilátásban lehetett időzni a völgy felett.


Valahogy alig akaródzott tovább indulni. De aztán mégis sikerült - merthogy akaraterő is van a világon - s egy könnyű séta után a Kő-árok megmutatta valódi arcát, ezen a ponton:


Úgy elgáncsolt, méghozzá egy darab kővel, hogy estem hanyatt, mint az a bizonyos ólajtó. Pedig csak egy fotót akartam már megint szegény árokról, de úgy látszik itt megelégelte. Puff! Persze aztán még engedett sajgó fenékkel képeket készítenem, de most már sokkal óvatosabbnak kellett lennem.

Az árokból kiérve egy nagyon kellemes pihenőhely várt bennünket. Egy esőbeálló házikó, egy pad és egy tűzrakó hely volt a tartozék. Itt megint jól megpihentünk, hiszen annyira kellemes volt a levegő hője, meg hát nem is siettünk annyira, hiszen nem volt sok a hátralevő kilométer. A nagy beszélgetés miatt fénykép nem készült.

A következő megálló újfent egy geoláda volt, aminek leírása azt feltételezi, hogy ez a hely egy nagy meteorhullás helyszíne lehetett. Ám a megtalálók okossága és hozzáértése folytán kiderül, hogy ugyan már! Semmi rejtély! Csak szénégető boksák helyei a sok salakmaradékkal és gödreikkel. Mindenesetre arra jó a hely, hogy többen elkezdjenek érdeklődni az űrkutatás után.

Visszafelé a gps jel, meg a Piros kereszt mutatta az utat. Hát ez sem volt kevesebb a szépségek kiváltotta sóhajtozásunkban, mint az idevezető út. Viszont már eléggé sötétedett és cseppecskét el is eredt az eső.


Pedig ha már errefelé jártunk, akkor lett volna még egy ládika közvetlenül a vár tövében. El is indultunk felé, de a sötétedés elhatalmasodásával hamar rá kellett jönni, ennek megkeresése kudarcra van ítélve. A keresőlázban sokszor nagyon nehéz ezt kimondani, de jelen esetben muszáj volt.  Azonban keresés közben járva az ösvényeket, valahogyan a vár közvetlen bejáratához sikerült keveredni. Ekkor kellett rádöbbenni a nagy piszok valóságra. A várhoz vezető makadám úton, a kétembernyi magas fakapu zárva van. Nem tudunk lejutni a falu utcáira. Csodálatos! Néztünk erre, néztünk arra, de mindenütt csak kerítés! Hát nem volt mit tenni, mászni kellett. Szerencsére oldalvást, jóféle szöges drótkerítést húztak, azt azért meg lehetett mászni, bár nem mindenki volt gyakorlott ebben. Végül is kisebb-nagyobb fennakadásokkal kedves mindnyájunknak sikerült. Úgyhogy aki öt után megy a várhoz, annak se ki se Be-senyő, mert úgy látszik a csesznekiek marasztaló emberek!

Ezek után már nem mondhatok mást, csak hogy: rettegjél láda visszatérünk!