2018. november 17., szombat

A Balaton-felvidék átszelése

Nyáron nagy itt a forgalom. Autósok, fürdőzni utazók, borozók, csak úgy lézengők. De mit találunk ilyenkor a Balaton-felvidéken, mikor nincs jó idő, csend van és nyugalom?

Nézzük mit találunk átutazóban, mondjuk Vászolyban? Ahogy mondtam, csendet és nyugalmat. Egy kis patakot, forrást, s az elmaradhatatlan geoládát minek a neve épp GCJAFO. S ha már patak, akkor van itt tó is színpaddal, fákkal. Nagyon kellemes pihenőhely, bár a nap idevetődő sugarainak ellenére épp hideg volt kicsikét.

Vászolyi tavacska

Vászoly után következtek a Dörgicsék. Van belőlük mindenféle. Kicsi, alsó, felső és csak Dörgicse is. Most Kisdörgicsén a pusztatemplomot céloztuk meg amit végül meg is találtunk. Nem volt olyan nehéz mert egy nagy réten van így könnyen megtalálható. A ládája becsületes nevén: GCDORG

A kisdörgicsei romtemplom oltára

Kisdörgicse, vagy inkább már Felsődörgicse határában egy újabb szép helyet találtunk. Lombozat már nem nagyon volt a fákon, de ezen a helyen nem is ez a megkapó. Valami sokkal keményebb dolog. A hely neve Kő-völgy. Hát akkor mi is lehet az? Na jó elmondom. A kövek! Vagyis sziklák. Bár azok is csak nagyobb kövek! A geoláda neve GCDOKO, amiért illendően be is kellett mászni a sziklák közé. 

A Kő-völgy sziklái

Az átutazás következő élménypontja Mencshely volt. Egy út amit bejárhattunk volna – s a mi pontosan Óbudavárról indul – de most épp nem volt rá időnk. Legközelebb talán majd a család házaspárjaival összefogva megjárjuk, hisz a neve Házaspárok útja. Idézet a geoláda – GCHPU – oldaláról:
„Az itt élők azt szeretnék, ha a Házaspárok útja minél többeket elhozna Óbudavárra, hogy itt házasságukhoz erőt kaphassanak, és mindennap újrakezdjék a szeretetet. És ez – függetlenül életkortól, családi állapottól, házasságtól – szerintünk mindig és mindenkinek aktuális.”
Na! Tessék hát bejárni!

Az egyedülálló fa és a hold egymásra találása

Már nagyon esteledett, de még volt mit nyújthatott a Balaton felvidéke. Még vártak a templomok. Vagyis már csak a romjaik, de egynémelyik még így is olyan varázslatosan, hogy a léghűlés ellenére is majdnem ott ragadtunk. 

Az első ilyen volt az Árokfői templomrom – GCAROT. Elég eldugott, nehezen megközelíthető helyen van s a török kori elhagyása óta már nagyon a végét járja. Aki szeretné még látni, gyorsan menjen, bár lehet, hogy így is tovább bírja mint egy manapság megépített ház.

Az Árokfői rom tényleg egy árkon át megközelítve

A következő rom nem járt egyenlőre ennyire rosszul. Talán annak köszönheti ezt, hogy fantasztikus helyen van. Szőlőhegy, panoráma a Balatonra, bejárata a naplementét szemléli, s mindez két  – nem mondhatom el milyen – fával fűszerezve, mert ez a jelszó. Álmélkodtunk. Ez volt Szentbalázs (Szentantalfa határa) templomromja. GCBALA

 Szentbalázs naplementéje

A végére ránk esteledett. Így a Káptalantóti határában álló Sabar-hegy templomromját – GCSAB – már csak sötétben sikerült megtalálni. Erről már csak egy nagy fekete kockát tudnék ide tenni, mert érdemi képet nem sikerült készíteni. 

Ám éppen elég is volt ennyi láda, ennyi hely és ennyi szépség erre a napra. Kissé átfázva, a novemberi széltől kipirosodva indultunk szállásunk felé. 

Balaton-felvidék! Még biztosan visszatérünk!