Ha Szarvas akkor mi jut eszünkbe? Arborétum? A történelmi Magyarország közepe? Capitoliumi farkas? Na jó, esetleg a szarvasi kávéfőző? Mi most nem ezekért mentünk.
Reggel, jó időben indultunk, hogy a több mint 100 km-es autóutat magunk mögött hagyva, időben odaérjünk a Szarvasi-Holt-Körös partjára. Egy kisebb evezős túrára készültünk ugyanis, egy helyi evezős sporttelep segítségével, ahonnan a vízi eszközöket béreltük.
Kis várakozás után ki is nyílt a telep ajtaja és már mehettünk is a várva várt vízi útra. Persze azért nem ették ilyen forrón a kását. Egy kis válogatásba tellett mire a megfelelő csónakokat kiválasztotta a társaság. Volt köztük ugyanis gyors de borulékony, lassabb de stabilabb, és egészen stabil, felfújható. Szóval kellett egy kis idő mire mindenki elkészült a választással, vízre kerültek a járművek s aztán start!
A vízre szállás pillanatai
A beülés után rögtön északnak vettük az irányt a holtág kanyarulatában. Friss erővel ment az evezés, egészen a körülbelül 1 km-re levő strandig. Gyors kikötés és már ugrás is a vízbe … Na de mégsem. Nem volt annyira bizalomgerjesztő a víz tisztasága a partszakaszon, ezért néhányan húzódoztunk a megmártózástól. Egészen addig, míg meg nem jelent egy helyi kerékpáros gyerekcsapat, akik nagy vidámság közepette kezdték a fürdőzést. Hát ők már csak tudták mit csinálnak! Így már mi, idegen evezősök is bemerészkedtünk.
Pihenő a strandnál
Mikor mindenki kifürödte magát aki akarta, visszafordultunk az evezéssel délnek. Így már másodszor kellett elsiklanunk egy nagyon szépen tervezett fahíd alatt, amiről látványosan, időnként, széles sugarú vízpermetek omlottak alá. Ám mikor a sétahajó érkezett, mindig elállt, így arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a hajóból irányítható. Mi azonban nem tudtuk megállítani, s néhányan át is eveztünk alatta.
Evezés a permetek alatt
A locsolástól felfrissülve haladtunk , mikor néhány száz méter múlva, egy piros lámpás áteresz állta utunkat. Az evezéssel megtorpanva itt visszafordultunk.
Fordulás
Éppen ideje is volt már a megfordulásnak, mert korogtak az evezős gyomrok s valamit kellett beléjük táplálni, hogy tovább lehessen folytatni a napot. Egy korlátlan fogyasztású étkezőhelyen költöttük el az ebédet. A forró, víz feletti levegő és napsütés után jól is esett már az étel s a hideg sör.
Az ebéd előtti kör
Ebéd utáni tovasuhanás a vízi színpad előtt
Tele gyomorral ismét északnak fordítottuk az evezőket, hogy hosszasabb lapátolás után, elhaladva az arborétum kerítése mellett, megérkezhessünk a történelmi Magyarország közepéhez. Nem kalkuláltam be teljesen a lehetőséget, de sikerült megkeresni a GCSZJT-Szarvasi Jeltorony geoládát is ezen a helyen. A megpihenéssel együtt, tartottunk egy rögtönzött mentőmellény próbát is, hiszen többünknek még nem volt tapasztalata, mit is tud egy ilyen eszköz. A próba remekül sikerült, a mellények mindenkit fenntartottak!
Kikötő a történelmi Magyarország közepén
Visszafelé a vízi úton még benéztünk az arborétum erre nyíló bejáratán s megcsodáltunk egy-két parti villát.
Az arborétum vízi bejárata
Romantikus hangulat a parton
Péntek kora este lévén, ekkorra már kissé megélénkült a vízi élet a holtágon. Több lett a sétahajó találkozás, megjelentek az evezős profik, akik hozzánk képest szárnyashajóként suhantak a vízen, s az úszó fejek is többen lettek a víz tetején. Mindenesetre mi a napvégi kikötéskor, 10 km evezés után, egy kellemes vízi napot tudhattunk magunk mögött.
Vissza az Ótemplom s a kikötés felé
Az ebéd utáni kör