Nem jósolt túl jót az időjárás jelentés. Reggel mikor kinéztünk az ablakon, szemerkélt az eső. De az igazi természetjáró nem ijed meg. Induljunk az Észak-Bakonyba!
Négy geoláda környékét terveztük felderíteni. Az első (GCFNNY- Fenyőfői őstündér), a Fenyőfő melletti ősfenyvesben rejtőzött. Az odavezető úton már reményteljesen szakadozott a felhőzet és néhol még a nap is kidugta sugarát. Az ígért 2 mm eső nem tűnt soknak s a gyalogút indulásakor már az esőkabátot sem féltünk a kocsiban hagyni. A fenyves mindjárt az elején igazán szép tájképpel fogadott, de a nagy fenyők csak később mutatták meg magukat.
A zöld kereszt jelzésen tettünk meg egy kört a természetvédelmi területen. Eleinte nem nagyon értettük, hogy mi is ebben a fenyvesben az "ős", ám mikor megláttunk egy-két igazán korosabb példányt, mindjárt elszállt minden kérdésünk.
Egy kérdés azonban, mint már újra és újra, most itt is megfogalmazódott. Ezt miért nem tudja még mindig másképpen csinálni az ember?
A szép fenyőtörzsek azonban a nem oda tartozó tárgyak közt is igazán csodálatra méltón emelkedtek a magasba, s köztük sokszor megjelent a két mese hős névadója is moha …
… és páfrány.
A túrakört megtéve, Fenyőfőn egy szépen rendbe tett park padján elfogyasztottuk az ebédet s kicsit élveztük az ekkorra már kisütő nap melegét. Nem gombát hoztunk ebédre, mert lett volna az út mellett szedhető, ám szívesebben vettük a hátizsákban hozott otthoni elemózsiát.
Következő célpont a néhány kilométerre folyó Hódos-ér volt, ami most annyira nem folyt, sőt még csak nem is folydogált. Eléggé kiapadt, víz nélküli állapotában volt, bár a meder nem azt mutatta, hogy itt sosem szokott víz folyni.
Kőkeresés a Hódos-érben
Igazából nem a patak miatt jöttünk erre a területre. Két dolog vonzott. Az egyik a GCHLK-Hódos-éri Likas-kő geoláda, a másik pedig a ciklámenes természetvédelmi terület. Az elsőnél sikerrel jártunk. A ládika annak rendje és módja szerint megtaláltatott, kibontatott, jelszó bejegyeztetett, ládász megelégedhetett.
A Likas-kő tömbje
A ciklámeneket azonban sehogyan sem találtuk. Legalábbis virágzó formájukban már nem. A növényhatározók azt írják, hogy júliustól szeptemberig virágzik, s bár igaz, hogy még szeptember van, de már jócskán a közepe. Lehet, hogy már mind elvirágzott? Mindenesetre saját fotón nem tudom bemutatni. Talán jövőre újra megkíséreljük megkeresni itt.
A kis ciklámenkudarc után, Vinyének fordítottuk az iránymutatót. Várt még ránk két geoláda a környéken. Az egyik (GCKPOC-Kőpince barlang) a turisták által legjobban járt területen volt. Itt a forgalom miatt nem időztünk sokat. A maradék ládikát már csendes, emberek által alig járt helyen találtuk. Nevéből is kiderül (GCCSZI-Cuha szirt), hogy ide nem mindenki mászik fel, mert ezen a tájon a többség lent jár-kel, a patak mellett. Ide fel nem vezet túraút, viszont a helyszínen gyönyörű kilátás nyílik a Cuha völgyre.
Még a kis vonat is látható
Egy közeli pontról egészen Pannonhalmáig láttunk
Összességében ismételten elmondhattuk, hogy egy nagyon élmény dús túranapot tudhatunk magunk mögött. A végére azonban meg kell jegyezzem a frissen tapasztaltakat. Szombati nap lévén, természetesen több helyre – a ciklámenes természetvédelmi terület közvetlen közelében levő turistaházakba és Vinye turistaszállásaira is – emberek csoportjai jönnek ki "élvezni a természetet". Ez nagyon jó dolog. Ám nagyon úgy tűnik, hogy a ma embere nem azért jár ki az táj zöldjébe, az erdő templomába, hogy a természettel ismét összhangba kerülve elcsendesedjen, elmélyedjen, lemossa magáról a város szennyeződéseit. Épp ellenkezőleg. Pont ugyan azt szeretné itt is folytatni, amit bent a városaiban tesz. A már bárhol nagy hangerővel működtethető hangtechnikai eszközeinek köszönhetően ide nem való hangerővel rendez itt is karaokei partit, hallgat rockzenét. Ez, nem egy helyén volt érzékelhető az erdőnek, kocsiból, hangfalakból, hordozható hangszórókból. Miért nem tud az ember lenyugodni? Miért nem tud csendesen lenni? Nem szemetelni ott ahol nem kellene elszórnia azt? Aktuális kérdések ezek, egyre fokozódó formában.