A Mátrában sok helyet nagyon jól ismerünk. Néhány helyen volunk már, de vannak helyek ahol egyáltalán nem. Ilyen pontokon is jártunk a környéken töltött három napban.
Természetesen mint legtöbbször, most is a geoládák voltak a fő célpontok. Remek úti célok ezek a helyek mert az ember olyan részeire is eljuthat a tájnak ahová egyébként nem biztos, hogy merészkedne. A szállást ezúttal Galyatetőn jelöltük ki s innen indultunk körtúraszerűen a környékre, hol ilyen hol olyan színű jelzésen.
Az első délután, rögtön az estebéd elfogyasztása után – mintegy annak lejárásaképpen – elindultunk két geoládát megkeresni. GCUTKI-Útszéli kilátás (1/3) és GCSAPA-Sasvári panoráma (1/2). Ezeknél a pontoknál mindjárt meg is tapasztalhattuk azt, ami aztán végig a három napban oly jellemző volt a Mátrára. A gyönyörű panoráma! Úton-útfélen. Kilátás erre, kilátás arra. Nem győztünk ámulni és bámulni. Visszaérkezésünk után a házigazdánk pozitívan meg is jegyezte, hogy micsoda emberek vagyunk! Vacsora után még leszaladunk ide pár kilométerre, hogy szétnézzünk. Hát ezért nem megérte?
Útszéli kilátás Parádsasvár irányába
1. térkép, az első délután útvonala.
A második nap nagyobb túrát terveztünk. Első pontként a mostanában nagyon beharangozott és felújított Galya-kilátó és szállást ejtettük útba (GC2500-Galyatető 2/2). Szerencsére ez az egyik kilátó azok közül, amik felérnek a fák fölé és tényleg lehet belőle kilátni. Ugyan 200-Ft ért, amit ilyenkor nem sajnál az ember annyira, mert érzi, hogy kap is érte valamit. Leginkább kilátást, és teljes rozsdamentességet az utolsó szegig.
Panoráma a Galya-kilátóból észak felé.
Innen a GCMF05-Werbőczy-forrás (2/3) felé vettük az irányt . A forrás szépen csordogált. Ahogy ott megpihentünk – mert asztallal pad is volt – jött egy őszes úr. Először csak vizet vett, de aztán oda sétált s nekünk mint a "fiatalság képviselőinek" elkezdett mesélni, hogy ő gimnazista korában járta ezt a tájat egy tanárával s az osztállyal, most pedig visszatér a kedves helyekre. Hívta az osztálytársait de senkit nem tudott rávenni, így hát egyedül rója az utat. Tiszteltük ezért!
Ennek a napnak harmadik pontja Mátraalmáson várt bennünket (GCMAAL-Mátraalmás 2/4). Mint ahogy a láda leírása is mondja: semmi extra. Fedezd fel a környéket! De mi most inkább továbbindultunk. A faluban megkérdezte egy úr a kapujában pakolászva, hogy merre tartunk. Mondtuk neki, hogy hát csak ide fel a Galyavár felé (GCGALY-Galyavár 2/5). Na akkor én inkább leülök - legyintett és nevetve elindult az udvar felé. Nem értettük. De aztán minden világos lett!
2. térkép, a második nap útvonala.
Ilyen emelkedőt még nem sokat jártunk! Mindjárt a Vadálló köveknél, a Prédikálószékre (Pilis) vezető út jutott eszünkbe. Nagyon meredek, csupa apró gördülő kő a talp alatt s kapaszkodó csak a fatörzs. Még szerencse hogy segítségül nálunk voltak túrabotjaink. Ezekkel, felfelé menetben egészen járható volt a dolog. Azonban szembe jött lefelé egy család. Több férfi, nők és gyerekek. A férfiak jócskán elöl járva pattogtatták és siettették a hátul gatyafékező nő és aprónépet. Segítség semmi! Meg is állapítottuk, hogy ilyen túravezetőt nem kívánunk senkinek!
A Galyavár sziklái
Ezen a napon már csak egy hely várt ránk. A legérdekesebb és legizgalmasabb. Távol minden turistaúttól, Orosz Mátyás vára (GCOMV-Orosz Mátyás vára 2/6). Azt tudtuk, hogy nem egyszerű odajutni, de hogy ennyire, azt nem. Alapból egy jókora kerülőt kell tenni, mert a sűrű és a meredek hegyoldalak miatt nem lehet minden irányból megközelíteni. Ám mikor már ott van az ember és látja a célt, akkor derül csak ki, hogy egy kisebb völgyön mégis csak át kell verekednie magát, s hogy ne legyen olyan egyszerű, ráadásnak még mellmagasságig érő szúrós bozóttal is meg kell küzdeni. Akkor kérdeztük magunktól, hogy nem lett volna egyszerűbb télen? Lehet, de hát most vagyunk itt! Így hát mentünk. Szó szerint árkon, bokron át!
Kilátás Orosz vár felé menet
Ezt látták Orosz Mátyás várából
Innen, ezen a napon már csak a szállásra vezetett az út. A gps tanúsága szerint 15km-t mentünk. Elég is volt, mert nem mindenhol volt "söprött" az út! Nem kellett este altatni senkit.
A harmadik nap, hazaindulás előtt már csak egy rövidebb, 8km-es körtúrát tettünk Mátraszentlászlóról.
3. térkép, a harmadik nap útvonala
Elsőként a Tajti-forrás (GCTF-Tajti-forrás 3/2) felé vettük az irányt. A helyet nem érinti jelölt turistaút ezért a gps után kellett mennünk. A forrás szépen felújított, s mondhatni bővizűen folyik. A kis forráskiépítést, Tajti Gábor 28 évesen elhunyt erdész emlékére készítették kollégái.
Mondhatni úgy, hogy erdészeti sztrádán vezetett tovább utunk. A hegyoldalban vezető széles úton közelítettük meg a Bec-kút nevű forrást (GCMF09-Bec-kút 3/3). Meglepődtünk, hogy milyen jó kis hely, padokkal, esőbeállóval. Egy dolgon azonban nem lepődtünk meg. A magyar turista nem tud leszokni a szemetelésről, vagyis arról, hogy az erdőben hagyja a szemetet. Persze forgalmas hely ez mert jelölt erdei kerékpárút is elhalad mellette, s a bicajon gondolom nehéz hazavinni a sok sörös, üdítős és mindenféle más dobozt.
Egy kis pihenő után irány vissza Mátraszentlászlóra, útba ejtve a Vörös-kő kilátót és geoládáját (GCMSZT-Mátraszent-túra 3/4). A kilátóból ismét fenséges panoráma tárult elénk Galyatető felé.
A kép bal oldalán Galyatető, jobbra Mátraszentlászló.
A túra befejeztével beültünk egy (jééé hétköznap is nyitva van a faluban!) étterembe. A söre mellett ücsörgő fiatal srác már messziről gyanús volt. S mikor megszólítottam beigazolódott a gyanúm. A Kéktúrát járja. Elbeszélgettünk, tapasztalatot és információt cseréltünk. Kevés ilyen fiatal van – állapítottam meg – aki ezt választja más egyéb kényelmesebb elfoglaltságok helyett. Be is vallotta, hogy nem talált még társat hozzá. Nem is egyszerű dolog egész nap hátizsákot cipelni, este ezek után pedig egy sátorban aludni. Becsültem érte! De azért mikor megtudta, hogy 3000-en belül vagyok a Kéktúra teljesítők névsorában, sikerült neki egy kis meglepetést okoznom.