Ezen a napon majdnem úgy választottunk kirándulási helyszínt, mint anno Lolka és Bolka. Megpörgettük a földgömböt. Persze mostanság már nem a földgömböt kell pörgetni, hanem elég a monitoron tologatni a térképet, helyszín után keresgélve.
Nem akartunk messzire menni, mert az időjárás felelős nem jelzett valami kellemes időt. 0 °C körüli hőmérséklet, napsütés és viharos szél. Na, a napsütés az jó! A hőmérséklet még nem vészes. Ám az erős, néhol viharos széllel párosulva már nem annyira kellemes. Be kell hát öltözni, nincs mese, aztán mehet a sarki jellegű menet!
S hogy hova is? Hát legyen akkor Csákvár! A már jól ismert Haraszt-hegyi tanösvény. Igen! Nyáron, meg tavasszal jól ismert. De télen! Eddig ebben az időszakban nem nagyon jártunk errefelé. Persze már régebben került oda, de csak most láttam meg, hogy rejtőzik ott egy multi jellegű geoláda is aminek jelzete GCCSAK. Na, ezt azért kell felkeresni télen, mert csak! S azért is, mert ilyenkor a rengeteg szobában ülés mellett szükség van egy kis mozgásra meg hóban való mászkálásra.
Így hát fergeteges szél ide vagy oda, elindultunk. Az oda úton már érezhető volt a kocsiban, hogy nem lesz egyszerű a séta. Elég erősen dobálta a járművet a fergeteg. Gondoltuk is a szántáson legelésző őzcsapat láttán, hogy, most azért nem szívesen lennénk mi az őzek. A hatalmas szárnyú viharsirályok viszont láthatóan gond nélkül szelték a levegőt felettünk.
Így hát fergeteges szél ide vagy oda, elindultunk. Az oda úton már érezhető volt a kocsiban, hogy nem lesz egyszerű a séta. Elég erősen dobálta a járművet a fergeteg. Gondoltuk is a szántáson legelésző őzcsapat láttán, hogy, most azért nem szívesen lennénk mi az őzek. A hatalmas szárnyú viharsirályok viszont láthatóan gond nélkül szelték a levegőt felettünk.
Erről jöttünk…
…s errefelé mentünk.
Ahogy a parkolóba értünk, a kocsi hűlni kezdett. Gyorsan felrángattuk a meleg szélálló ruhát, s irány a hegy! Eleinte nagyon jól esett a sínadrág melege, de ahogy elértük az első tisztességes emelkedőt, hát kezdett túlmelegedni alatta az idő. A szél ide vagy oda, még erős izzadtság is lett belőle, ami pedig ilyenkor nem egy hasznos dolog, mert valahová el kellene párolognia, ami a vastag ruha miatt sokkal nehezebben megy. De érdekes módon egy két kilométer után egészen jól beállt a klíma s a fények látványában való gyönyörködés feledtette is a test gyötrelmeivel való törődést.
Erdei súroló
Faellenfény
Hát igen. Ez tényleg a fény és a szél délutánja lett. A hegy felső, szélárnyéktól mentes rétjein vágtatott a szél. Fergetegesen! S ahogy ez a szél játszott a felhőkkel s ez által a fénnyel, az valami bámulatos volt. Mutatott mindenfélét. Súrolót, átszűrődőt, derítőt, színeset, keményet, lágyat, ellenfényt, él fényt. A természet percről percre másként dekorálta önmagát. Mi meg csak támasztottuk a szelet és bámultuk a színjátékot.
Rohanó felhők fényei
A valahonnan valahová tartó járat
Menet közben a fentebb említett geoláda mindkét pontját megkerestük. Vagyis én kerestem a párom pedig megtalálta. Mindkétszer valahogy így: fogtam a gps-t, mászkáltam az erdőben, hogy hol is lehet? Melyik fánál is? Mire ő azt mondta - Na most már bevetem magam! Erre lenyúlt a földre és megtalálta. Azt mondta ilyenkor előveszi a ládász szimatát és azért megy ilyen egyszerűen. Hát ennyit a műszerekről!
Ezen nevetve és a széltől diribdarabra fújva indultunk hazafelé a fények és szelek estjében.
Hófúvás lidércfénnyel